Érdekes reggelem volt ma és úgy érzem megérett a dolog egy bejegyzésre. Tulajdonképpen tipikus vagy talán annyira nem is tipikus családi mélypont karácsony előtt... A decemberi hónap általában hajtós a kereskedőknek, mint nekünk is. már 3 hete tán(?) hogy nemcsak szombaton hanem vasárnap is dolgoznom kell/kellene. Eddig ez működött is; ha nem is volt ínyemre a dolog, nem hangoztattam. Nem baj, hogy van egy párom, aki még szeretne "élni" nem baj, hogy még én is fiatal vagyok és nem baj az sem, hogy ilyenkor ha reggel 7-8 közt kell kelni, nem tudunk elmenni szórakozni. (Nem vágyom arra, hogy buli után, hullafáradtan dolgozni menjek)
Evidens tehát, ha közlik veled pénteken, hogy úgy lesz(!) a hétvégéd, hogy szombaton melózol déltől - 3-ig, tehát 5-re érsz haza és vasárnap kelsz reggel 7-8 közt, akkor az a szombat estédre is kihat. Igaz, hogy itt csupán pár óráról van szó, de lényegében meghatározza az egész hétvégét. Maradt tehát a nálunk alszunk story...
Ez egy kis körítés, hogy érthető legyen a "külső olvasónak" is.
Az események kronológiai sorban:
- Állítólag anyám reggel 7:00-kor bekopogott az ajtón.
- Látván, hogy semmi mozgás, 7:15-kor benyit és beszól, hogy; "gyere..."
Utóbbira már fel is ébredtünk...! :P
Köztudott rólam, hogy nem vagyok egy könnyen ébredő típus...
(Jobban szeretném a reggeleket, ha később kezdődnének.. (Garfield) )
Szóval a felébredést késleltetve (nyugtázva, hogy felébresztettek, hogy mennem kell) fel is keltünk 7:30-kor pontban.
Gyorsan összeszedve magunkat 7:34-re készen voltunk.
Kimegyek a szobából és legnagyobb megdöbbenésemre, nincs rajtunk kívűl otthon már senki sem. Lementünk, hogy a kocsi itthon van-e... Nem volt. Ez azért volt izgalmas, mert a forgalmi meg nálam volt itthon. Újabb kitérőt teszek; Amikor én vittem el forgalmi nélkül az autót, abból nagy balhé lett. Ha ugyanezt ő teszi, mint szülő, akkor senki semmit nem szólhat.
A busz természetesen elment, amivel a másik haza tudunk menni...
NO PROB., megvártuk a következőt, amivel haza kísértem, páromat.
Evidens tehát, ha közlik veled pénteken, hogy úgy lesz(!) a hétvégéd, hogy szombaton melózol déltől - 3-ig, tehát 5-re érsz haza és vasárnap kelsz reggel 7-8 közt, akkor az a szombat estédre is kihat. Igaz, hogy itt csupán pár óráról van szó, de lényegében meghatározza az egész hétvégét. Maradt tehát a nálunk alszunk story...
Ez egy kis körítés, hogy érthető legyen a "külső olvasónak" is.
Szóval ma reggel is így volt ez, azzal a különbséggel, hogy a gépezet ami eddig működött, ma reggel FATAL ERROR!-t írt ki.
Az események kronológiai sorban:
- Állítólag anyám reggel 7:00-kor bekopogott az ajtón.
- Látván, hogy semmi mozgás, 7:15-kor benyit és beszól, hogy; "gyere..."
Utóbbira már fel is ébredtünk...! :P
Köztudott rólam, hogy nem vagyok egy könnyen ébredő típus...
(Jobban szeretném a reggeleket, ha később kezdődnének.. (Garfield) )
Szóval a felébredést késleltetve (nyugtázva, hogy felébresztettek, hogy mennem kell) fel is keltünk 7:30-kor pontban.
Gyorsan összeszedve magunkat 7:34-re készen voltunk.
Kimegyek a szobából és legnagyobb megdöbbenésemre, nincs rajtunk kívűl otthon már senki sem. Lementünk, hogy a kocsi itthon van-e... Nem volt. Ez azért volt izgalmas, mert a forgalmi meg nálam volt itthon. Újabb kitérőt teszek; Amikor én vittem el forgalmi nélkül az autót, abból nagy balhé lett. Ha ugyanezt ő teszi, mint szülő, akkor senki semmit nem szólhat.
A busz természetesen elment, amivel a másik haza tudunk menni...
NO PROB., megvártuk a következőt, amivel haza kísértem, páromat.
[-- FOLYT.KÖVETKEZIK --]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése